Az egyik összegyűjti, a másik megépíti, a harmadik kiviszi.
A karitász 30 éves újraindítása során egyszer sem fordult elő olyan eset, hogy három ország segített egy negyediknek. Amikor 1998. november 17-én a Tisza elöntötte Kárpátalját, és megtörtént a tragédia, rá két napra a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász már segélyt vitt a bajbajutottaknak.
A kárfelmérések során eljutottak Viskre is, ahol az ottani plébános megmutatta a település büszkeségét, egy teljesen új pékséget – kontrasztként, hogy nem minden romos, nem minden ment tönkre az árvíz következtében. A pékséget a német karitász építette, ám hiába „hivalkodott” modern technológiájával, patinás tisztaságával – kenyér nem sült benne. – Azért nem dolgozik a pékség, mert nincs miből dolgozni, nincsen lisztünk – adta meg a választ a fenti állapotokra az atya. Innét egyértelmű volt, hogy hazaérve rögtön gyűjtést szervezett a karitász. – Kértem Győrvári Edith nénit, hívja fel az egyházmegye plébánosait és a karitászcsoportok munkatársait, hogy nem kenyeret, hanem lisztet kell vinnünk Kárpátaljára! – kezdte a történetet Tuczainé Régvári Marietta. Felhívtuk Ugri Mihályt is, a Gráci Magyar Katolikus Közösség Pasztorális Tanácsának világi elnökét, aki a hírre Steeb-Zichy Magdolna grófnővel közösen szintén gyűjtést indított. Hamarosan örömmel hívott minket, hogy a felhívásra rengeteg pénzadomány gyűlt össze. Ezután felvettük a győri malommal a kapcsolatot, és a szombathelyi egyházmegyében, illetve Ugri Mihály felhívására Grazban gyűjtött pénzadományokból nagyon kedvező áron, 50 kg-os zsákokban tudtunk lisztet vásárolni. A kiszállításhoz az ukrán követségen kiviteli papírokat kellett készíttetni, a fuvarozást pedig a Voleisped és a Frikus kamionjai vállalták díjmentesen. Egy nagy raktárba pakoltuk le a lisztet, ahonnan még aznap a viski pékségbe került. Amíg mi ezt kövezően elmentünk az árvíz okozta károkat megnézni Gyertyánligetre, Aknaszlatinára és Nevetlenfaluba, addigra délután a pékségben elindult a kenyérsütés. A nap végén pedig megkóstolhattuk azt a pékárut, ami abból a lisztből készült, amit a gráci magyarok vettek, abban a pékségben, amit a német karitász épített fel és annak a logisztikának köszönhetően, amit a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász bonyolított le. Annyi liszt került ki a pénzadományokból, hogy a viski pékséget fél évig ebből működtették.
