Szeretünk családban élni, mert jó, hogy sokan vagyunk. Szeretjük a hangos együttléteket, de ezeken keresztül tanuljuk meg értékelni a csendet, az egyedüllétet is.
Jó családban élni, mert sokat nevetünk együtt, és ez a vidámság ad igazi hangsúlyt a komoly pillanatoknak, beszélgetéseknek.
Szeretünk családban élni, mert segítjük egymást, gondoskodunk egymásról – és ezt az értéket tapasztalva válunk nyitottabbá azok felé, akik nem kapják meg ezt a gondoskodást.
Szeretünk családban – kamasz gyerekekkel élni, mert a kíméletlen őszinteségük olyan lehetőséget ad a fejlődésre az önismeretben és a hitelességben, amit talán sehogy másként nem tapasztalhatnánk.
Szeretünk családban élni, mert itt tanuljuk meg a „csakazértis”-t, nem csak a dackorszakban, hanem a „nem értelek, de akkor is szeretlek” élményeiben.
A család az a hely, ahol biztosan tudjuk, hogy mindig elfogadnak minket, és számíthatunk egymásra, és ezen a tapasztalaton keresztül tudunk egyre inkább hinni a Mennyei Atya feltétel nélküli, mindig hazaváró szeretetében.
Szeretünk családban élni, mert naponta tapasztaljuk, hogy a mi gyenge, földi próbálkozásainkat, szeretetünket a Gondviselő kiegészíti – egyre teljesebbé téve kapcsolatainkat.
Busa család