A Szeretet nyelvén szólni

Fiatalok az Egyházban

Miként lehet a fiatalokat megszólítani, az Egyházhoz vonzani és ott megtartani? Erről, és a közösség erejéről beszélgetett Kálmán Gábor, a sárvári Szent László Katolikus Általános Iskola 8. osztályos diákja Wimmer Roland atyával, a Szent László Katolikus Általános Iskola iskolalelkészével.

Ma mennyire könnyű megszólítani a fiatalokat, hogyan érik el őket?
Én azt hiszem, hogy semmivel sem nehezebb, mint régen. A kulcsszó: szeretet, bizalom. Ha valakit szeretettel megszólítunk, látja a bizalmat, tiszteletet, akkor azzal „mindenkit le lehet venni a lábáról”. Még azt a fiatalt is, aki a maga cinizmusával távol áll Istentől vagy az Egyháztól. Ha szeretettel közeledünk felé, akkor biztos, hogy őt is be tudjuk vonzani az Isten vonzáskörébe. Ha valaki szeretetet kap és ha csak a legkisebb jóság is van benne, mindig szeretettel válaszol. Az emberhez az emberen át vezet az Isten útja is. Rajtunk keresztül szólítja meg az embereket az Isten.

 Nap mint nap gyerekek között van. Hogy látja, mire van leginkább szüksége a fiataloknak?

Odafigyelésre, szeretetre, megbecsülésre és arra, hogy vegyük komolyan a gyerekeket is. Mindenkinek vannak örömei, problémái. Ha egy serdülő, fiatal látja, hogy meghallgatják, az ő öröme is öröm, az ő problémája is probléma, azonosulni tudunk vele, akkor biztosan a szívébe fogad minket. Mivel az ember társas lény, fontos, hogy legyenek barátai. Fontos, hogy az ember a barátaiban példaképeket is lásson. Mert amikor az embernek vannak barátai, tartozik valamilyen közösséghez, akkor ott elsősorban az értékeket próbáljuk meglátni és követni. Sajnos vannak közösségek, amelyek nem a jót közvetítik, hanem a rosszat. És egy serdülő, egy 8. osztályos, aki a középiskolát kezdi, hajlamos, hogy a rosszat kövesse és ne a jót. Ezért fontos megválogatni azt, hogy milyen közösségekhez, baráti tárasságokhoz tarozunk. Az biztos, hogy a templomok és a katolikus iskolák köré szervezett közösségek, még ha nem is tökéletesek, mégis valamilyen módon az örök értéket próbálják képviselni és jó példát próbálnak adni.

Mi a szerepe a fiataloknak az Egyházban?
Ők az utánpótlás. Nemzedékről nemzedékre adjuk tovább a hitet. A felnőttek feladata, hogy jó példájukkal megpróbálják a hitüket átadni, mint legnagyobb kincsüket. Nagy szükség van a fiatalokra, akiket a kisebb közösségeken keresztül tudunk feladatokkal megbízni. Ez már kicsit nehezebb, hiszen mindenkinek olyan sok feladata van, hogy nehéz rendszeresen egy-egy feladatra valakit megnyerni. De látom, hogy a ministrálóknak a közössége, felolvasók közössége milyen nagy megtartó erő a fiatalok számára. Évtizedek alatt tapasztaltam, hogy a ministránsok milyen jó barátok lettek és felnőttként is kitartott a barátságuk. Vannak, akik közös céget alapítottak.

Vannak-e erős katolikus közösségek? Egyátalán: hogyan építhetünk közösségeket?
A mai világ nagyon elvilágiasodott, de ahogy mondtam szeretettel minden megoldható. Olyan nagy közösségek, mint amik valamikor voltak, nagy katolikus egyletek már nincsenek. A társadalom szerkezetének megfelelően igyekszünk kisebb közösségeket kialakítani, akár a plébániákon. Pl. ilyenek a katekézis, a ministránsoknak, felolvasóknak szervezett közösségek, cserkészet, nyári táborok. Más struktúrában kell a mai világban az Egyháznak is helytállnia. Próbálkozások mindig vannak. Az biztos, hogy a fiatalok is vágynak a közösségre, de valahogy elidegenedett a társadalom. Mindenki elvonul magába: ez az én házam, váram. Nem nagyon tartják egymással a kapcsolatot az emberek. És ez is az Egyház feladata, hogy pl. közösségeket szervezzen. Ilyen volt a báli szezonban Sárváron a Katolikus Bál, ahol hasonló gondolkodású emberek szórakoztak együtt. Meg lehet találni a módját, hogy egy nagy közösségbe szervezzük azokat akik Krisztus útján járnak. Ilyen tervem pl. családi nap szervezése. Vagy éppen a gyerekek szüleivel való találkozás. Mert minden a legkisebb közösségből a családból indul ki. És az a legfontosabb, hogy a család legyen egészséges, hogy a család legyen olyan otthon ahol az ifjú, a gyerek jól érzi magát.

Ha egyetlen mondattal buzdítaná a fiatalokat, mi lenne az?
Egyedül Krisztusnak érdemes élni. Ő az út, az igazság, az élet. Az ő útján járni, az ő életének a jó példáját követni, ennek van értelme. És hogy az ember ne a saját gondolatait tartsa érvényesnek, hanem tudja az életét rábízni Istenre. A mai fiatalok az Egyházban megtalálhatják a helyüket. Aki a Katolikus Egyházban nem találja a helyét, az sehol sem fogja. Olyan sokrétű, annyi féle lelki irányzat működik az Egyházban, mindenki oda tartozhat ahová akar. Ha itt nem találja meg a valaki a lelke nyugalmát, akkor máshol sem fogja. Mi szerető közösség akarunk lenni, a magunk hibái, gyengeségei ellenére. Szeretettel hívunk mindenkit magunk közé, aki egy szép, tartalmas életre vágyik.

Megjelent a Martinus 2019/4. számában