A résztvevőket dr. Székely János megyéspüspök köszöntötte, aki örömét fejezte ki az újabb rendkívüli kincs megtalálása kapcsán. Elmondta, vélhetőleg egy ötszáz éves, Itáliában készült miseruha került elő, amely valószínűleg egy apát testét borította. A szombathelyi főpásztor hangsúlyozta, a kereszténység ősidők óta használ miseruhát, ünnepélyes liturgikus öltözetet. Már az Ószövetségi Szentírásban is olvashatjuk, hogy a papság hófehér alapon színesen díszített papi ruhában lépett az Isten színe elé, de ugyanezt láthatjuk az Újszövetségben is, például a menyegzős köntös esetében. Isten színe elé nem léphet az ember egyszerűen, bűnös, poros hétköznapi ruhájában. Föl kell öltenie a kegyelem ragyogó, hófehér ruháját, mondta Székely János. Ez volt az alapgondolat, ami a kereszténységet vezette, amikor a liturgikus ruhákat készítette. Hozzátette, a kazula eredete a római korba nyúlik vissza, a tunikára vették föl, mint elegáns köpenyt. 633-ban a toledói zsinat mondta ki, hogy minden papnak kazulában, ünnepélyes miseruhában kell a szentmisét bemutatni. A miseruha megtalálásának körülményeiről Pap Ildikó, az ásatásokat vezető régész beszélt a sajtótájékoztatón. A lelet jelentőségéről szólva elmondta, nem tudnak róla, hogy Magyarországon bármelyik templomból hasonló korú, állapotú és szépségű miseruha került volna elő ásatás következtében. A jáki templom főhajójában a főszentély előtt találták meg a régészek. A kutatók számítottak arra, hogy itt rangos világi személyek temetkezési helyére bukkannak, azonban arra már nem számítottak, hogy rangos egyházi személy sírja kerül felszínre. A régész elárulta, sajnos a most megtalált sír sem úszta meg a későbbi bolygatásokat. 16-18. századi temetkezések alkalmával bolygatták meg, azonban a miseruhát akkor nem vitték el, hanem összegöngyölve visszahelyezték a sírba. Így találták most meg a szakemberek a templom belsejében. Semsey Réka, az Iparművészeti Múzeum művészettörténésze a textíliáról elmondta, az teljes egészében megmaradt. A miseruha előlapja díszítetlen volt, a hátlapja azonban nagyon díszes, hiszen a papok akkoriban még háttal miséztek, azt látták a hívek. A Jákon előkerült darab egy gránátalma mustrás (bársony), fém- és selyemfonallal hímzett szövet, amelynek színe piros, vagy bordó lehetett. Egy teljes felületén lanszírozott bársonyról van szó, amelyet hurkokkal díszítettek. Semsey Réka szerint szinte biztos, hogy a 15. század utolsó negyedére datálható. Elhangzott, a miseruha középső sávján, az eddig feltárt részein, püspök szentek láthatók. Valószínűleg a ruha másik oldalán is egy püspök szent található, míg a legalsó, egyelőre még rossz állapotban lévő részen feltételezéseik szerint Szent Péter apostol látható. Erre egy eddig felfedezett kulcsból következtetnek. A most előkerült miseruhát a restaurálását követően a jáki templom mellett épülő látogatóközpontban helyezik majd el. Mint ismert, a jáki Szent György-templomban hosszabb ideje tartó régészeti munka folyik. Nemrég kiderült, hogy a déli toronyban valószínűleg megtalálták az alapító Jáki Nagy Márton sírját és földi maradványait.