Szenczy Ferenc

Szombathelyen iparos családban született 1800. szept. 17-én. Hittudományi főiskolai tanulmányait a pesti egyetemen végezte. A teológia mellett bölcselettudományi végzettséget is szerzett. Bőle András 1823-ban a dogmatika tanárává nevezte ki. 1839-ben a dogmatika tanszékét az erkölcs- és lelkipásztorkodástan katedrájával cserélte fel. Sokoldalú tudása országos hírnevet szereztek neki. „Szombathelyi levelek” című írásait, szám szerint 24-et, a Szaniszló Ferenc által szerkesztett “Religio és Nevelés” c. folyóiratban olvashatták az emberek.
 
1852. szeptember 4-én nevezte ki szombathelyi püspökké
I. Ferenc József. 1855-ben új kiadásban adta papjai
kezébe Szily János “Instructio”-ját. Felkarolta a Szent István Társulat és a Szent László Társulat ügyét. 1858-ban részt vett az esztergomi tartományi zsinaton. A papok segélyezésére megalapította a szűkölködő papok alapját. A Székesegyház hosszhajójában elhelyezett ún. kis szószéket ő állítatta fel Lippert építész tervei szerint. Püspöksége idejében létesültek az irgalmas apácák pinkafői és sárvári zárdái és az ő alapítványaiból épült fel a domonkos apácák vasvári zárdája.
1869. február 19-én halt meg.