Szeretek családban élni, mert...

Nem jó az embernek egyedül lenni. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” (Ter 2,18) Az évek során több apró segítőt kaptunk ajándékba, s velük együtt próbálunk Jézus lába nyomán járni. Ők így látják: „Minden ember örül, ha van társasága, ha elmondhatja a dolgokat, amik vele történtek, a jót és a rosszat is. Ha megyek haza, várnak rám. Biztos pont az otthonom, a családom. Nem kell görcsölnöm, hogy mi lesz este.” „Imádkozunk közösen és vacsora közben nagyokat nevetünk.” „A családommal megoszthatom az örömömet, bánatomat. Elmondhatom csalódásaimat, játszhatok, beszélgethetek velük, a tesóimmal lehetek.” „A sokféle élethelyzet számtalan lehetőséget kínál annak gyakorlására, hogyan lehet igazából szeretni. Hogyan kell a testvért, az apát, az anyát hibáival együtt elfogadni. Fantasztikus közös élményeket szerezhetünk, amiből a nehezebb időkben erőt meríthetünk. Talán hamarabb megtanuljuk az időbeosztást, hogyan egyensúlyozzunk a családra és más egyebek között. Kialakulhat egy értékrend, aminek valahol az elején a család áll. Ez eleinte lehet nagyon nehéz, de biztosan megtérül. És kitűnő terep az idegek edzésére, kondícióban tartására.” „Aki követni akar, vegye fel keresztjét és úgy kövessen.” A családtagok nagyszerű keresztek. Nehezek, kemények, olykor megsebzik a testet-lelket… De a karjuk, mint a kereszt szára: bele lehet kapaszkodni, lehet rá támaszkodni, lehet rajta pihenni. Mintha Isten azért adta volna őket, hogy hatékony munkálói legyenek üdvösségünknek. Általuk tanulhatunk türelmet, gyakorolhatjuk a megbocsátást (akár 70x hétszer), de ízelítőt kaphatunk a mennyei boldogságból, megtapasztalhatjuk a túlcsorduló örömöt is.