Úrnapja a Székesegyházban

Vágyunk-e a Krisztussal való találkozásra?

Úrnapja a szombathelyi Székesegyházban

  1. június 6-án, Krisztus Testének és Vérének ünnepén Székely János megyéspüspök a szombathelyi Székesegyházban mutatott be szentmisét.

A nagycsütörtöki ünneplés a nagyhét hangulata miatt nem tudja az öröm hangulatát kellőképen kifejezni. Ennek az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztusnak a lelkes ünneplését szolgálja az Úrnapja. Az ünnepi szentmise után körmenettel folytatódik a liturgia.

A XII. században nagyon elterjedt Berengar Tours-i kanonok (†1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta.

Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna ágostonrendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában.

  1. Orbán pápa (1261–64) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.

Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, vagy a diakónus majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

Isten a testvérünk akar lenni, egy akar velünk lenni, mondta szentbeszédében Székely János. Ezért alkotta Isten a mindenséget: világunk és mi is szeretetből vagyunk. Az univelrum és a mi életünk egyetlen célja, hogy Istennel egyek legyünk, belépjünk a szeretet titkába. Ez teljesedik be az Utolós Vacsorán. A legnagyobb ajándékot adta: önmagát adta a kezünkbe. Ezért született, hogy önmagát áldozatul adja a kereszten, a testét pedig odaadja megtört kenyérként, mindannyiunknak ételül. Vágyott erre Jézus, de fel kell tenni a kérdést, hogy mi vágyunk-e ugynaennyire erre a találkozásra?, mondta Székely János. Bátorított mindenkit, hogy vegyenek részt az Eucharisztikus Kongresszuson, ahol az önmagát nekünk ajándékozó Krisztust ünnepeljük. 

Az úrnapi körmenetet ezúttal a templomban tartották. 

 

VIDEÓ

Play Video

Búcsúi szentmise Kispáliban

Búcsúi szentmise Kispáliban

Szentháromság vasárnapja a kispáli kápolna és egyben a falu búcsúnapja is. Ez alkalomból mondott ünnepi szentmisét Gyöngyös Balázs atya a kápolna melletti szabadtéren felállított oltárnál, ahol a szeles idő ellenére is szép számmal vettek részt a hívek.

Balázs atya már pünkösdvasárnap, a Szentháromság vasárnapjához közeledve emlékeztetett arra, hogy imádságainkban hajlamosak vagyunk megfeledkezni a Szentlélekről. Imáinkat többnyire az Atyához és a Fiúhoz, Jézushoz intézzük, holott a Szentlélek kegyelméért is imádkozhatunk, hiszen a Szentháromság – Atya, Fiú, Szentlélek – hitünk egyik legalapvetőbb része, titka.

Az ünnepi szentbeszédében az atya kiemelte, hogy Isten velünk is művel csodákat, de nem nagy és látványos dolgokra kell gondolni. Vegyük észre az apró csodákat is az életünkben, mint Isten kegyelmét, segítségét, ajándékait a mindennapokban, hiszen Ő az, akinél mindig vígaszt találhatunk, aki mindig jelen van az életünkben. A zsidó nép úgy tartotta, ha hűségesek maradnak Istenhez, gazdagok lesznek, sem betegség, sem ellenség nem tudja legyőzni őket. Azonban ez a hűség nem jelenti azt, hogy a problémák messziről elkerülnek minket, épp ellenkezőleg, azt jelenti, hogy a megpróbáltatások ellenére is kitartunk a hitünkben Isten mellett. Jézus ígérete szerint, kereszthalála és feltámadása által megnyitotta számunkra a mennyország kapuját, ahova így lehetőségünk van nekünk is eljutni, ahol örökké élhetünk. Erre utal a szentleckében Szent Pál apostol is, amikor azt mondja, hogy Istennek az örökösei, ezáltal a mennyország örökösei lehetünk, ha hűségesek maradunk hozzá.

Az evangéliumban elhangzottak alapján Jézus azt a feladatot adta tanítványainak, hogy tegyenek tanítvánnyá minden nemzetet. Ma, 2000 évvel később is érvényesek Jézus szavai: nekünk is tanítvánnyá kell válni és másokat is tanítvánnyá kell segítenünk. Jézus nagy ajándéka számunkra, hogy velünk van minden nap a világ végezetéig. Tudunk ugyan találkozni Jézussal a Szentírás olvasásakor, vagy akár a másik emberben is, hiszen Jézus saját magát azonosította azokkal, akikkel mi jót teszünk, de ezek csak érintőleges találkozások. A legintimebb, legteljesebb módon a szentáldozás során, az Oltáriszentségben valósul meg ez a találkozás.

Balázs atya a szentbeszédét azzal zárta, hogy ne feledkezzünk meg Isten jelenlétéről, az életünkben való munkálkodásáról, és legyen a Szentháromság életünk középpontja, origója!

Piros Pünkösd napján

Elhozta az Isten piros Pünkösd napját

Meghitt és elgondolkodtató szentmisét celebrált Huszár Balázs plébános a Csehimindszenti Mindenszentek templomban, Pünkösd vasárnapján, a Szentlélek kiáradásának ünnepén.

Balázs atya úgy fogalmazott: a Pünkösd nem valaminek a befejezése, hanem egy kezdet ünnepe. Olyan külső jelek kísérték a Szentlélek kiáradását, mint a szélzúgás, amely a frissességet, a megújulást ajándékozza az embereknek.

 A szentmise során elhangzott, hogy azért öltözik a miséző pap piros miseruhába, mert ez a szín  jelképe a piros lángnyelveknek, melyek megjelentek a tanítványok feje fölött. Ez figyelmeztet arra, hogy mindenki legyen tüzes lelkű, ugyanis „takaréklángon” nem lehet és nem szabad élni.

Balázs atya kitért arra is, hogy Pünkösd az Egyház születésnapja, ekkor léptek ki a világba a tanítványok és missziós tevékenységbe kezdtek. A pünkösdi nyelvcsoda által a különböző nyelvű emberek egy hitre találtak és a hit mindenkit egyesített.

Ebben a mai világban igencsak szüksége van mindenkinek támogatásra, törődésre, egy közös nyelvet beszélő közösségre.

(A fotók a szentmisén készültek).

Kámaháza hű népe a Hősök Napján

Kámaháza hű népe Hősök Napi megemlékezése

Lasztonya 19 lakosú kámaházi településrészén lévő harangláb harangját az elhunyt hősök emlékére önttették 1947-ben. 

Május 28-án ezen parányi közösség is megemlékezett Hősök Napjáról, mert bemutatásra érdemes az a közösségi cselekedet amellyel “Kámaháza hű népe Kúriapuszta hozzátartozóval” abban a nehéz időben az elesett hősök emlékére és Isten dicséretére harangot öntetett, ahogy a felírat megörökítette.

A Zala Megyei Közgyűlés alelnöke, letenyei tagja, a Letenyei Járási Hivatal képviselője, továbbá helyi önkormányzat vezetői mellett a környező települések polgármesterei helyeztek el koszorút, mécsest  a hősök emlékét őrző haraglábnál.Lasztonya Község Önkormányzata, a Szentháromság Plébánia és a Letenyei Polgári Egylet szeretné felújíttatni Lasztonyán
a kámaházi haranglábat. Ehhez kérik az értékeket becsülő emberek közreműködését.

VIDEÓ

Hősök Napja

Hősök Napja

Zalaegerszegi magyar királyi 6. honvéd huszárezred emlékművénél került sor vasárnap délután megemlékezésre, ahol emlékezőbeszédet mondott Wolfgang Wildberger ezredes /Ausztria/.
Az eseményen Fliszár Károly atya mondott imát a hősökért, majd koszorúzás következett.
Zalaegerszeg Megyei Jogú Város nevében Gecse Péter alpolgármester és Szilasi Gábor képviselő koszorúzott.
Végül pedig az egybegyűltek elénekelték a Boldogasszony Anyánk című Mária éneket és felhangzott a Takarodó.
Ezután a résztvevők közösen emlékeztek az Olasz Hadifogolytemetőben.

Fotó: Fülöp András

Lehár 145 Emlékév – Szombathely

Lehár 145 Emlékév - Hősök Napja

Szombathelyen a Zárda /Szent Norbert/ templomban Hősök Napján szép számú hívő előtt mutatott be szentmisét Nagy Gábor atya, aki beszédében hangsúlyozta: Két kősziklán áll az életünk. Az egyik a Jóisten, a másik a Boldogságos Szűz Mária. Ezen sziklákra támaszkodtak hős elődeink is.

A szentmise után a Kálvária utca végén található császári és királyi 83-as és 106-os gyalogezred emlékművénél folytatódott a megemlékezés.

Emlékező beszédet mondott Wolfgang Wildberger ezredes /Ausztria/, aki elmondta, hogy ciprusi békemissziója alatt megtapasztalta, hogy éles helyzetben nemzetektől függetlenül a katonák helytállására épp úgy igaz ma is a 106-os gyalogezred jelmondata: “Bátorság és hűség!”

Az esemény hősökért mondott imával, koszorúzással folytatódott, majd a Szózat eléneklése után felhangzott a Takarodó.

Krisztus feltámadt! Alleluja! – Húsvétvasárnapi püspöki szentmise a Székesegyházban

Krisztus feltámadt! Alleluja! - Húsvétvasárnap a Székesegyházban

A húsvéti események tele vannak élettel, kezdte szentbeszédét Székely János megyéspüspök, kiemelve: a tanítványok futnak a sírhoz, mert reménykednek, hogy találkoznak Jézussal. A húsvét olyan mint a kovász: mindent átjár és mindent átformál. Ha beengedjük Jézust az életünkbe akkor átalakítja életünket jócselekedetek megszakíthatatlan sorozatává, mondta Székely János.

Húsvét élet és bennünk is élni akar. Csak akkor tudjuk húsvét titkát megőrizni, ha engedjük, hogy Krisztus élete bennünk folytatódjék. Krisztus a leghitelesebb énünket fogja előhívni, megszabadít  láncainktól és hiteles életre vezet minket, mondta Székely János megyéspüspök.

VIDEÓ

Play Video

Krisztus fénye betölti a Földet! – Húsvéti vigília a Székesegyházban

Krisztus fénye betölti a Földet! – Húsvéti vigília a Székesegyházban

Nagyszombaton az esti vigília-szertartásával kezdetét veszi a Katolikus Egyház legnagyobb ünnepe, a Húsvét, amely a kereszténység örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.

Krisztus feltámadását ünnepeljük húsvétvasárnap. A szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyházban sokan gyűltek össze, hogy részesei legyenek az ünnepnek.

Nagyszombaton a némaság tölti be a világot, „az Egyház Jézus sírja mellett virraszt”. Általában késő este, napnyugta után kezdődik a nagyszombati liturgia, ami szimbolizálja azt a sötétséget, amely a világra borult Krisztus halálával. Idén sok helyen a kijárási korlátozások miatt kora este és a vonatkozó járványügyi szabályok betartása mellett kezdődik a szertartás. A húsvéti vigília szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. Ez a jelenlegi liturgikus rend a IV. századra vezethető vissza.
A nagyszombat esti liturgia egy gyönyörű felütéssel veszi kezdetét. A végtelen sötétségben és csendben felhangzik a Húsvéti Örömének, az Exultet. Ennek a csodálatos ősi éneknek az első soraiban már felcsendül húsvét felfoghatatlan titka, a megváltás misztériuma: „Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta; érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya! És vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat, hogy ilyen fényesség ragyog benne, visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát!” Ezen szent éjszaka sötétjében gyullad fel a húsvéti gyertya fénye, amely hirdeti Isten győzelmét a halál felett, Krisztus feltámadását.

A húsvéti gyertya fénye belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. Az Egyház leggyönyörűbb éneke után kezdődik az igeliturgia: az ószövetségi olvasmányok végigvezetnek minket az üdvösségtörténet nagy állomásain. Az utolsó olvasmány után felcsendül a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, meghívva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes Alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium: »Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt” (Mk 16,6).

Krisztus keresztjéből és feltámadásából Isten fénye árad a világra, mondta szentbeszédében Székely János megyéspüspök. Kiemelte: húsvét fényében más szemmel látjuk az egész világot. Meglátjuk a véges, mulandó teremtmények mögött a Teremtőt. Meglátjuk, hogy a világ nem véletlenül, a semmiből jött létre, hanem van oka és célja. Meglátjuk a szeretet fényét, hogy a mindenség Isten szeretetéből van: Atya, Fiú és Szentlélek örök áradásából. Húsvét fénye beragyoghatja az egész életünket, a sötét pillanatokat is.
A járvány megadja a lehetőséget, hogy kiszolgáltatottságunkban, törékenységünkben meglássuk Isten fényét, aki tenyerén tartja a világot. Húsvétot ünnepelni azt is jelenti, hogy továbbsugározzuk Krisztus fényét, aki így általunk is tovább gyógyítja a világot.

A szentbeszéd után elimádkozza az Egyház a mindenszentek litániáját, ami a keresztelési liturgiából és a lélekajánlásból (haldoklók melletti ima) önállósult ősi könyörgő imádság. Emlékeztet minket a keresztségünkre, hiszen ezáltal válunk az Egyház tagjává, amelyhez a szentek közössége is hozzátartozik. A húsvéti szertartás a keresztvíz megszentelésével folytatódik. Az Egyház akkor is szentel vizet, ha keresztelésre nem kerül sor. A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. Idén a járványügyi előírások miatt ezek a szertartások egyszerűsödnek, részben el is maradnak.

Ezt követően a szentmise a szokott rend szerint folytatódott. A liturgia ünnepi áldással és ételszenteléssel ért véget.

VIDEÓ

Play Video

Nagypéntek – Krisztus halálának emlékezete

Nagypéntek - Krisztus halálának emlékezete

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb ünnepe: Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének napja. Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán.

Az egyházi év legmegrendültebb liturgiáját ünnepeljük nagypénteken. A nagypénteki szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából (olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel), a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

A liturgia színe már előre jelzi a szenvedéstörténetet. A piros szín a vértanúság, a mártírság, a szenvedés színe. A pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz, majd leborul az oltár előtt. Földre borulása az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

Az igeliturgia olvasmányai Jézus szenvedésének titkáról szólnak. Az ószövetségi olvasmány Izajás próféta könyvéből hangzik el (Iz 52,13–53,12) az Úr szolgájának sorsáról, az Igaz szenvedéséről szól, akinek áldozatát Isten elfogadta. A szenvedő szolga az ószövetségi Üdvösségközvetítő, a Messiás előképe. A szentleckében Krisztus mint az új szövetség igaz és tökéletes főpapja jelenik meg előttünk (Zsid 4,14–16; 5,7–9). Ezután hangzik el a passió. A János-evangélium (Jn 18,1–19,42) drámai módon idézi fel Krisztus kínszenvedését, halálát és sírba tételét.

A szentbeszéd után az egyetemes könyörgések következnek, amikor – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért; az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

A kereszthódolat szertartása a liturgia második fő része. A kereszthódolat után következik a szentáldozás szertartása. A Miatyánk és az Isten Báránya elmondása után szolgáltatja ki a celebráns a szentséget. A zárókönyörgés elmondása után, a liturgia befejeztével a pap teljes csendben távozik a templomból. 

Szentbeszédében Székely János megyéspüspök kiemelte: a kereszt újjáteremti a világot. A kereszt titokzatos forrás. Jézus oldalából az élő víz folyói fakadnak: a kegyelem, az irgalom, a szentségek és az isteni élet forrásai.  Krisztus keresztje a szeretet legnagyobb jele. Jászol és kereszt, Jézus egész életének foglalata. a jászol alázata, a kereszt önfeláldozása. A kereszt ezt kiálltja. hiszed-e, hogy örök szeretettel alkottam a mindenséget és alkottalak Téged is? Elhiszed-e, hogy jelen vagyok életed minden pillanatában, még a legsötétebb órákban is? Elhiszed-e , hogy végtelenül fontos vagy számomra? Elhiszed-e, hogy a tenyeremen tartom a világot és a Te életedet is? Elhiszed-e, hogy én vagyok a  kezdet és a beteljesedés? Hogy a halál kapujában én várlak kitárt karokkal, hogy ami benned sebzett és félbemaradt, azt én begyógyítom és beteljesítem? A kereszt azt is üzeni: térj meg, kezdj új és tiszta életet. Élj szeretetben és nagylelkűségben, hűségben és szolgálatkészségben, imádságban és az evangéliumról szóló bátor tanúságtételben. 

VIDEÓ

Play Video

Nagycsütörtök az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság (egyházi rend) alapításának ünnepe

Nagycsütörtök az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság (egyházi rend) alapításának ünnepe

Nagycsütörtökön a Katolikus Egyházban kettő liturgiára kerül sor, délelőtt az olajszentelési szentmisét mutatják be, este az utolsó vacsorára való emlékezést ünneplik. 

Nagycsütörtökön hagyományosan a katolikus egyház székesegyházaiban a főpásztorok az egyházmegyéjük papságával koncelebrálva délelőtt olajszentelési szentmisét vagy másnéven krizmaszentelési szentmisét mutatnak be. Ekkor szentelik meg azokat a szent olajokat, amelyeket a keresztség, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés vagy a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak. Ezen a szentmisén az evangélium elhangzása után a papság megújítja a szenteléskor tett ígéreteit, kifejezve ezáltal közösségét a főpásztorral és az egész Egyházzal. 

Szentbeszédében Székely János  megyéspüspök arra hívta fel az egyházmegye papságának figyelmét, hogy ne lankadjanak hivatásukban akkor sem, ha az evangélium hirdetése nem talál mindig nyitott fülekre. Krisztus is tudta, hogy neki vetnie kell és az élete százszoros termést fog hozni.

Hasonlóra tanít a járvány ideje is, ezek a hónapok, amelyek új élettapasztalatokat hoznak. Ha félig, vagy teljesen üres templomban is, de bemutatják a szentmisét. Nem embereknek, nem csak emberkért mondjuk a misét, hanem Jézussal együtt ajánljuk fel a Mennyei Atyának. Nem csak  másoknak prédikálunk, hanem magunknak is hirdetjük az Igét és fogadjuk be. Nem csak mások megtérésén munkálkodunk, hanem a saját magunkén is. A papság titka mélyebb, mint a külső sikerek és sikertelenségek. Nem csak a feladatról szól, amit kapunk, hanem rólunk, a szívünkről. Isten minket akart meghívni. A papság titka mélyebb, mint az eredmények és eredménytelenségek, mondta Székely János. 

Látszólag amit a pap tesz a világban az lényegtelen és haszontalan, de éppen a leglényegesebbet, leghasznosabbat teszi: a hit fényét, a szeretet fényét tudja adni, amitől az egész élet megváltozik. 

Székely János kiemelte: a világban nem csak a rosszra való kísértés hangja van jelen, hanem a szívekben ott van a jóra való kísértés hangja is. És ez még mélyebb, ez az emberek igazi énje, amilyennek őket a Teremtő megálmodta. A pap ennek  a hangnak a szövetségese. Segít előhozni az emberek életéből azt az álmot amilyennek a Teremtő álmodta meg őket. 

A szent olajok jelzik a kegyelem jó illatát, amely Krisztus keresztéjből árad és gyógyítja a világot, mondta Székely János. „Legyünk mi is Jézus jó illata, akárhová helyez is minket az élet. Járjuk a szeretet útjait és segítsünk rá erre az útra minél több embert, hogy Jézus jó illata betöltse az egész világot”, zárta szentbeszédét Székely János megyéspüspök.  

VIDEÓ

Play Video