Hányan lesznek majd szombaton lektorok?
Pontosan nem tudom, olyan huszonegy-ketten kezdtük el ezt a képzést, de aztán voltak olyanok, akik betegek lettek, így aztán most nem tudom pontosan, hogy hányan fogjuk befejezni, de ez szombaton kiderül.
Ön miért döntött úgy, hogy lektor lesz? Mi indította erre?
Tulajdonképpen már korábban elkezdtem vonzalmat érezni a katolikus egyház liturgiái iránt. Egész pontosan kétszer is voltam a kétezres évek elején Medjugorjéban, és ott felébredt bennem az a vágy, hogy érdeklődjek egy picit a liturgia iránt. Onnantól kezdve egy kicsit aktívabban részt vettem, vagy gyakrabban részt vettem a miséken. És hát ezt látva Martos Levente Balázs atya beszervezett engem és akkor elkezdtem az oltár körüli szolgálatot, amit egyébként gyerekkoromban is végeztem. De hát ugye akkor a felnőttkor jött és ez abbamaradt. Tulajdonképpen amikor én ott belecsöppentem ezekbe a reggeli misékbe, akkor ott azt láttam, hogy nagyon kevés az igazi fiatal, akik esetleg a papnak segíteni tudnának, és így bekerültem ebbe a dologba. Amikor aztán indult egy ilyen képzés, majd a lelkipásztori munkatárs képzés, akkor a plébánosom szólt, hogy jó lenne, ha én is elvégezném. És ezt 2010–2011-ben akkor én el is végeztem.
Pontosan mi a feladata a szentmiséken, milyen szolgálatot lát el?
Tulajdonképpen ez egy ministráns szolgálat. Azzal kiegészítve, hogy ha kell, akkor az Oltáriszentséget elhozzuk a tabernákulumból a főoltárhoz, visszavisszük. Volt egy időszak, amikor a nagytemplomban a tabernákulum üres volt és a Madonna-kápolnából kellett áthozni az Oltáriszentséget. Mivel elég nagyok a távolságok a Székesegyházban, ezért nagyon hosszadalmas lett volna, ha a pap végzi ezt a feladatot, úgyhogy kézenfekvő volt, hogy segítségre van szüksége és hát a világi munkatársa, tehát a lelkipásztori munkatárs ebben nagyon tudott segíteni. Esetenként még az áldoztatásban is sikerült segítenem.
Vallásos környezetben nőtt fel? Természetes volt a családjában, hogy szentmisére járnak, részt vesznek a liturgikus eseményeken?
Igen, én egy katolikus családban nőttem fel, nagyon nagy szerencsémre. Édesapám is, édesanyám is római katolikus vallású volt, és engem is így neveltek. Elsőáldozó, bérmálkozó voltam gyermekkoromban, ministráltam az ottani templomban. Akkor még, mivelhogy elég idős vagyok már ahhoz, a római rítus szerinti ministrálás volt, és aztán később váltottak a szembemiséző oltárokra.
Gyermekként hogyan élte meg az ilyen alkalmakat, a ministrálásokat?
Nagyon nagy és szép feladat volt. Nagyon vonzó feladat volt, hogy így mondjam. Volt, hogy kisgyermekként, olyan 4-6 éves koromban, fontolgattam, hogy esetleg én is miséző pap leszek, mert annyira megfogott ez a dolog és bizony volt olyan, hogy a szobában lévő kisasztalt én is egy nagy fehér lepellel letakartam és úgy csináltam, mintha én lennék a pap. De hát ezek gyermekjátékok voltak természetesen. De nagyon szép feladat volt és nagy örömmel végeztem akkor is meg ma is.
Édesapámmal beszélgettem nem is olyan régen és ő mondta, hogy milyen nagy élmény volt gyermekként a ministrálás. Itt is volt úgymond egy ranglétra, amit a ministráns gyerekek bejártak, és hát mennyire jó érzés volt, amikor valaki ezen a bizonyos létrán egyre feljebb jutott és már egyre több és akár komolyabb feladatot bíztak rájuk a felnőttek. Ön is így élte meg ezt?
Így van. Sokan voltunk ministránsok és bizonyos rangot jelentett, ha az ember előbbre került ezen a ranglétrán. Persze amikor elkezdte az ember, hátul kezdte, kisebb is volt nyilván, és amikor nőttünk és nagyobbak lettünk, akkor már közelebb kerültünk a paphoz. És valóban, egy nagyon nagy rangot jelentett, úgyhogy én nagyon szerettem. Ami megfogott engem, az a szép szabályos rend, ami alapján mozogni kellett, letérdelni és felállni, és azok a szép ruhák, amikbe mindig beöltöztünk. Az egész számomra egy nagyon szép élmény volt.
Szerencsére azért vannak olyan templomok, ahol sok fiatal ministráns van, azonban sok helyen alig látni őket. Ennek mi lehet az oka? Miért nem vonzó ez a szolgálat a fiataloknak?
Hát, nincsenek jól tájékoztatva szerintem. Manapság nagyon sok fogalmat másként értelmezünk, másképp én és másképp a többiek. Nagyon sokan a neveltetésükben nem kapták meg azt a lehetőséget, hogy katolikus nevelésben részesüljenek. Nagyon sokan a médiából tájékozódnak és ott mindenféle fél információkat kapnak. Barátoktól, ismerősöktől kapnak mindenféle álhíreket és azokat elhiszik és ennek kapcsán úgy gondolják, hogy a templomba járásnak nincs semmi értelme, Isten nem is létezik. Tehát vannak nagyon sokan, akik ezt nem veszik komolyan, nem gondolják át eléggé ezeket a dolgokat. És egyszerűbb így az életük, hiszen azért ez egy fáradtságos dolog mindennap, akár esik, akár fúj elmenni. Vagy hát, ha egy egyszerű hívőt veszünk akár csak minden vasárnap, az is nehéz, elmenni a templomba és ott esetleg a hidegben egy-másfél órát eltölteni.
Milyen példát tud mutatni a fiataloknak, hogyan tanítja az Ön mellett szintén szolgáló ministránsokat?
Leginkább az ember a példájával tanít, a mozgásával, a kisugárzásával. Én azt hiszem, hogy akik oda eljönnek, azok ugyanúgy, ahogy én gyerekkoromban, nagyon szeretnének mindent ők csinálni. Felolvasni, csengetni, a bort és a vizet önteni, jönni. Mindig szeretem ezeket a feladatokat nekik átadni, hadd végezzék, és buzdítom is őket, hogy csak végezzék és jöjjenek a legközelebbi alkalommal is.
2019 májusában dr. Székely János püspök atya az akkori lektorjelölteknek avatásukkor azt mondta, hogy nekik köszönhetően nemcsak az akváriumban tudnak halászni, hanem az óceánban is. Ön mit gondol erről?
Biztos így van. Nos, ha a magam példáját mondom, én is zeneiskolai tanár vagyok és igyekszem a munkahelyemen sem eltitkolni ezt a dolgot. Sőt, akikről tudom, hogy ők is templomba járó emberek, velük beszélek nagyon sokszor ilyen dolgokról és buzdítom őket erre-arra. Most is meghívtam őket a lektoravatásra. És biztos, hogy ez a kisugárzásom tovább fog majd terjedni és talán ők is az életállapotuknak megfelelően egyszer csak komolyabban elköteleződnek.
A környezete hogy fogadta a döntését? Gondolok itt most egyrészt a szűk környezetére, a családjára, de a tágabb környezetére is, a munkatársakra. Főleg azokra, akik nem vallják magukat hívő embernek és másként gondolkodnak ebben a kérdésben, mint Ön.
Furcsán fogadták. Az elején, amikor lehatároztam és tényleg elkezdtem szentmisékre járni naponta, akkor bolondnak tartottak, hogy valami nincs rendben nálam. Aztán szép lassan elfogadták és most már ők is másképp gondolják. Ahogy mondtam korábban, nagyon sokan rossz információkat, fél információkat, álhíreket hallanak és azoknak hitelt adnak. Ezek alapján úgy döntenek, hogy ez nem érdekli őket, nem járnak misére. És ilyen módon nem jutnak hozzá a megfelelő kegyelmekhez, nem imádkoznak, nem jut hozzájuk el az Oltáriszentségen keresztül Jézus.
Mennyire nehéz egy kevésbé befogadó környezetben hirdetni az evangéliumot és hiteles keresztény embernek megmaradni?
Elhatározás kérdése szerintem. Illetve nyilván ez munkahelytől függően változik. Vannak olyan munkahelyek, ahol ezzel egyszerűen nem lehet előjönni. Szerencsére az én iskolámban bármikor előjöhetek ezzel, vagy hát nem bármikor, mert ez nem igaz, de nem kell titkolóznom. Nekem ilyen szerencsém van.
A lektoravatás után hol képzeli el a szerepét az egyházon belül?
Mivel tíz évvel ezelőtt már a lelkipásztori munkatárs képző kapcsán elkezdtem ezt a szolgálatot, azt hiszem, ugyanígy folytatom, mint most, ez alatt a tíz év alatt. Nagy örömmel csinálom most is és úgy gondolom, továbbra is. Illetve, hogy ha majd nyugdíjba megyek, akkor azt hiszem, talán több időm lesz, és akkor lehet, hogy még elkötelezettebben, még több időráfordítással tudom ezt majd végezni, mint most.
És akkor hogyan tovább? Folytatja a tanulmányokat, folytatódik a képzés, következő állomás lesz akkor az akolitátus?
Igen.
Mi a végső cél? Állandó diakonátus?
Igen. Ugye többen leszünk majd akolitusok és közülünk választanak majd állandó diakónusokat. Ott csak egy-kettő lesz, akikből diakónus lesz.
Ez választási alapon történik?
Igen, püspök atya, illetve a környezetében lévő és a képzésünkért felelős atyák fogják majd kiválasztani. Én nem hiszem, hogy ebbe belekerülök, már csak a koromnál fogva sem. Nyilván olyanokat választanak, akik még aktív korban vannak, és még sokat segíthetnek az egyháznak a jövőben, még több tíz évig.
Milyen érzésekkel készül Ön most erre a szombati avatásra? Milyen gondolatok kavarognak Önben? Gondolom, azért egyfajta izgalom azért van ilyenkor az emberben.
Egy pici van, igen. Én nagyon örültem. Amikor sokáig arról volt szó, hogy hát nem lesz, mert nem lehet, mert nem tarthatjuk meg, akkor szomorú voltam. És most amikor mégis valósággá vált és megtudtam, hogy lesz, akkor én nagyon örültem neki és igazából rögtön elkezdtem készülni rá és az óta is tart ez a lelkesedésem szerintem. Rögtön elővettem a Szentírást, megnéztem, kicsit buzgóbban imádkozom azóta. Lelkiekben elkezdtem készülni erre. Most szentgyónást végzek majd, úgyhogy egészen nagy öröm fogott el ennek hallatára, hogy meglesz ez az avatás.
Említette a Szentírást. Talán ennek az egész lektori kérdésnek kulcspontja a Biblia. Mint hallottuk, a lektornak főként felolvasói szerepe van a szentmiséken, épp ezért elengedhetetlen, hogy mélyebben megismerje a Szentírást.
Így van. A tanulmányainkban is valóban, a Biblia tanulmányozása is szerepel. Azóta, hogy én ezzel foglalkoztam, egyre több és több ismerős szakaszt tudok már az Ószövetségből és az Újszövetségből is. Sokszor elő is veszem és olvasgatom, és megállapítom mindig, hogy micsoda öröm ezt olvasni és milyen alapigazságokat tartalmaznak ezek az örömhírek.
Van olyan könyv, idézet belőle, ami különösképpen is megszólította és magáénak érezte a mondanivalóját?
Engem nagyon érdekelt a Jelenések könyve. Az egy nagyon érdekes dolog, és nehéz megfejteni. Azt többször is olvastam. Ugyanígy nagyon megérintett az Apostolok cselekedeti is, hogy mi volt Jézus keresztre feszítése és feltámadása után. Az is egy nagyon érdekes dolog és nagyon foglalkoztatott. De természetesen nagyon érdekesek az ószövetségi dolgok is, például a Zsoltárok. Reggelente elmondok mindig egy zsolozsmát is és ott szerepelnek ezek a zsoltárok, azok is nagyon szépek. A szentmisén pedig nagyon fontos számomra a válaszos zsoltár, amelyik ugye minden misén kötelező, a szentírási részekhez tartozik tulajdonképpen. Többnyire itt a Székesegyházban énekeljük is, és ez nekem nagyon tetszik, hogy énekelve hallhatom ezeket a zsoltárokat.
Mit üzenne az olvasóknak, miért érdemes lektori szolgálatot, vagy bármilyen más szolgálatot vállalni?
Mindenki más és más úton jut el Jézushoz, a Jóistenhez. Én azt mondom, hogy nagyon sok olyan kegyelmet kaptam az életben az imádkozás, a lelki rákészülés, a szentmisére járás és a szentmiséken való aktív részvétel kapcsán, ami miatt érdemes elmenni és komolyan hinni és komolyan részt venni ezeken a liturgiákon. Én azt mondanám mindenkinek, hogy próbáljon egy picit koncentráltabban, odafigyelve részt venni a szentmiséken, és meglátják, hogy talán akkor ennek lesz valami következménye.
